A hétfői nap nem teljesen terv szerint alakult, mivel egyre-másra felbukkantak ígéretes álláshirdetések, amikre jelentkezni kellett. Így aztán megdőlt a nyomtatás és önéletrajz-leadásos terv. Egész nap szinte csak a gombot nyomtuk, estére rendesen meg is csömörlöttünk tőle, mivel mindketten itthon voltunk egész nap. Csak a háztömböt övező boltokig jutottunk el, azt is a kényszer okozta, mivel nem volt itthon sem liszt, sem egy falat kenyér. Cudar szél volt, nem is volt kedvünk kimenni. Este nagy sóhajtozások közepette megállapítottuk, hogy vészesen közelít a február 15., amit mérföldkőként tűztünk ki a lakáskeresés szempontjából: ha addig nincs semmi, előbb-utóbb kénytelenek vagyunk befizetni az egyik hirdetőoldalra 2 hónapra. Ott eddig napi 2-3 ígéretes hirdetés mindig adódott, viszont a hirdetővel csak a fizetség ellenében tudunk kapcsolatba lépni. Aztán a „mindjárt kikapcsolom a gépet” című művelet közben rábukkantam egy másik fizetős oldalra, ahol kapásból 3 hirdetés érdekes volt, a díj pedig az első hétre kedvezményes 20 korona, rögtön tag is lettem, írtam mindháromnak (telefonálni késő volt már).

Kedd reggel a háromból két ígéretessel sikerül beszélni, a harmadik e-mailt írt. Egy látogatás kedd délután, egy pedig további megbeszélés alapján, majd. Ezek után végre-valahára megérkezett az én telefonomhoz is a jelszó, így végre fel tudtam tölteni az olcsóbb internetes tarifával. Ennek örömére rögtön felhívtam Homeirát, aki egy takarítós cégnél dolgozik, a számát pedig hiéna módszerekkel szereztem még a visszaúton, csütörtökön: a beszállókártyára várakozva akaratlanul is kihallgattam egy beszélgetést, aztán megállapítottam, hogy hasonló cipőben járnak, mint mi. Tanulnak, dolgoznak – egy életem, egy halálom, megkérdeztem, hogy és mint teszik. Ezzel a telefonszámmal lettem gazdagabb, és aztán a telefon után küldhettem önéletrajzot is neki. A cég neve nemes egyszerűséggel a rőzseseprű kft. nevet viseli dánul. Meglátjuk, mi lesz.

A viharos szélben biciklivel nekivágtam előbb a nyomtatós üzlet, majd pedig a bagel company, tehát az amerikai köralakú kenyérszerű péksütemény-szendvics-lánc központjának felderítésének. Véletlen egybeesés, hogy központjuk az Amerikavej-en van? Persze az utolsó 3 kanyar egyikét elnéztem, így kénytelen voltam először menet közben is térképhez folyamodni. Persze hamar helyrehozható volt a dolog, így leadtam egy önéletrajzot, aztán megbeszéltük, hogy főnök a jövő hétig nincs, így majd akkor visszamegyek. Vissza haza, itt villámebéd, majd irány Brønshøj, ahol láttunk egy szép, de fura szagú, de kettőnknek drága, de hármunknak (Gyöngyi észt csoporttársa) alkalmatlan lakást. Elvetettük.

Kedd este még jött egy értelmes álláshirdetés, el is tettem szerda reggelre, hogy felhívhassam.