Gyöngyi szüleinek távozása után volt néhány aktív napunk, ami alatt összeszedtük a lakást, mert bár meghozták a várva-várt kötőelemeinket, a szekrény lábra állt, de az időt inkább nézelődéssel töltöttük házon kívül. Így csak szerdán vágtunk bele a gardróbszekrény belakásához. Egy újabb kört futottam a Bauhausban, hogy vegyek csavarokat, illetve párnafát a fürdőszobai faliszekrény felszereléséhez, meg spárgát a zuhanyfüggöny fellógatásához. Mind-mind apróságok, de egy kis vágást-fúrást-faragást igényeltek, mert valamiért azt hitték az építők, hogy létezik 215 centi hosszú zuhanyfüggönyt lépten-nyomon kapni, pedig nem. Alul pedig nem maradhat rés, a gyárilag 200 centi magas függöny alatt minden kispriccel. A tervezők a fürdőszobában semmilyen tárolót nem helyeztek el három fali akasztó-gombon kívül, a főbérlőnk viszont megtiltotta, hogy a fürdőszobában fúrjunk. A fali akasztó gombok viszont jó erős csavarokkal kapaszkodnak a falba. A boltban vettem hát egy vágási hulladék deszkát, csavarokat, a pénztár után kitett fűrésszel elvágtam a nekem megfelelő méretre, és persze a kihelyezett eszközökkel buszon szállítható csomaggá varázsoltam. A zuhanyfüggöny függesztéséhez kiszámoltuk a szükséges madzaghosszat, a boltban egy mérőszalagot kölcsönöztem a polcokról, azzal kimértem a 15 méteremet, magam feliratoztam, hogy ez 15 méternyi spárga.
Estére a helyére került a szekrény, mint azt a képeken láthattátok, és azóta is ott van, remélhetőleg sikerült masszív felfüggesztést építenem neki. Múlt pénteken a helyi munkaügyi központban próbáltam állásügyben haladni, különösebb siker nélkül. Aztán hazafelé a boltban az önkiszolgáló pénztárban fizettem: hat terminálra jut egy bolti alkalmazott, aki segít a gépeket használni, de az én szememmel nézve eléggé magától értetődő módon működnek, így szépen leolvastam a vonalkódokat, fizettem, és távoztam. Aznap kezdte meg Gy. a betanulást az egyik belvárosi szállodában, takarítószemélyzetként. A munka pofonegyszerűnek tűnik: ágyhúzás és elrendezés megfelelő módon, szemetesek ürítése, komplett fürdőszobai takarítás, minden cseppmentes és fényes marad utána, természetesen friss samponok kihelyezése megfelelő sorrendben, valamint pormentesítés a kellő helyeken (pl. szekrény, fiókok) és egy porszívózás. Mindannyian csináltunk már ilyet. Csak nem átlagosan 20 perc alatt, mert nekik ennyi idejük van rá elvileg, ha nem egy kicsit kevesebb, mivel a műszak elején úgyis elmegy egy kicsi az adminisztrációval. Pénteken , szombaton és vasárnap is kicsit vert seregként távozott a munkából.
Szombaton vittem egy önéletrajzot Ági, az ideiglenes főbérlőnk főnökének, bár vele nem találkoztam, de legalább Ágival beszéltem pár mondatot. Vasárnap enyhítettem a vert sereg helyzetén egy kis piknikkel a vízparton a szálloda mellett, mert még szombaton ránk jött a süthetnék, így készült egy kis répás sütemény, csokis öntettel. Koppenhágába is vitathatatlanul jön a tavasz, a Nap ereje egyre jobban érezhető, már lehet egy kicsit a szabadban is üldögélni.
Hétfőn Flemming, a gondnok kopogtatott be egy kis konyhapult-kapargatásra, meg ha már erre járt, akkor kis süteménnyel is kínáltam. Munka azonban továbbra is, semmi. Kedden ez ügyben egy fejvadász cégnél jártam, itt sem voltak túl segítőkészek; aztán magamhoz vettem a költözéskor használt autó maradék kaucióját, sajnos a zárcserét mi szponzoráltuk. Ez olyan eset, mint amikor Gipsz Jakabra rárúgták a labdát, és róla pattant az üvegre, ami betört. Hát nem a Jakab törte be? De, róla ment oda a labda. A focicsapatnyi ember a közelében sem volt. Az előző kb 195500 km-en megtörtént nyitás-zárások nem ártottak a zárnak mit sem, erre nem az én kezem alatt esett szét? De. Nagyobb bajunk ne legyen.
Szomorkodás ellen pedig álljon itt a répás csodasütemény, finom volt!
