Tulajdonképpen a kronológia szerint az előző bejegyzésben kellett volna szerepelnie a hírnek, mi szerint végre kézbe kaptam a szerződésemet, így aztán el tudtam menni a hivatalba tartózkodási engedélyt kérvényezni. Persze titkon reménykedtem, hogy olyan gyorsan megkapom, mint Gyöngyi februárban, de ez hiú remény volt, nekem kerek két hét alatt küldték el. Persze ettől még az élet zajlott itt nálunk, leginkább sok-sok munkával. Most néztem meg a táblázatomat, és ezt számokkal is alá tudom támasztani: május első két hetében 73 órát volt szerencsém dolgozni, ami elég közel esik a teljes munkaidőhöz, tekintve, hogy a dánok heti 37 órát dolgoznak. Ez kifejezetten jó persze, mert javulnak majd a gazdasági mutatóink, de mindennek ára van: nagyon fárasztó is. Voltam megint a madárfüttyös Brandbjergben a klímakísérletet fotózni, még két hete pénteken. Most már okosabb voltam, vittem a nap ellen krémet, nem is égtem meg: helyette a ruhából kilógó részeim szénfeketék, ami a ruha alatt van, világító fehér. Utána egy munkás hétvége jött Gyöngyinek, mindkét nap dolgozott, így magamra maradtam a szórakozással. „Kénytelen voltam” úszni menni, takarítani, főzni, mosni, és még egy kis bicikliszerelésre is jutott idő vasárnap. Még a költözés után ugyanis megvettem a kellő alkatrészeket, de szerszám hiányában nem tudtam kicserélni a hátsó fogaskoszorút. Most a házmesterrel, a húszcentis kulcsra egy kis madzaggal bő másfél méteres kapanyelet eszkábáltunk, így végre sikerült kellő erőkarral lefeszíteni a megkövült darabot.
Gasztronómiai felfedezésből is jutott arra a hétvégére. A túró, mint hiányzó hazai alapanyag, nagyon mozgatta a fantáziámat, így a helyi kvark néven futó tejtermékkel végeztem kísérletet, sikerrel. Így aztán kiderült, a balga dánok a gyárban elfelejtik megmelegíteni a sűrű, tejfölös-túrószerű anyagot; így nem darabos, és nem távozik belőle a savó. Bezzeg megmelegítve, lecsöpögtetve! Most a soknapos tejaltatás helyett már 1 óra alatt van túrónk, közel hazai minőségben, ráadásul sokkal hatékonyabban! Lett nagy öröm, meg túrótorta főleg!
A múlt héten izgalmas munkahelyi feladat várt rám: terepmunka a messzi Észak-Jütlandon. Szerdán délután magunk mögött hagytuk az intézetet, és a tengeri gyorskomppal átugorva a vizet, este fél tízre Tårsban is voltunk, másnap korán kezdődött a munkanap.