...az általában vagy a szemből érkező mozdony fénye, vagy esetleg az alagút vége. A bölcsesség persze éjszaka nem alkalmazható. Péntek reggel megint felmerült két azonnal felhívni való lakás, az egyikkel meg is beszéltünk egy fél kettes időpontot, igazítva a pénteki programhoz. Szintén lakásügyben feliratkoztunk egy kétszobás kollégiumi lakás várólistájára is sokadiknak, mivel itt is csak 1-3 hó a várakozás. Ennek a papírját vittem be, majd megérdeklődtem az kollégiumot osztó szervezet fogadási idejét. Továbbmentem az egyik városi szendvicslánchoz is, ahol sikerült a főnökkel szót váltanom: nem mondta, hogy nincs munka, de azt sem egyelőre, hogy van. Jövő héten felhív = jövő héten akár hív, akár nem, bemegyek. Aztán tovább Ballerupba, ahol Gyöngyi az önkormányzat által kiutalt bérlakások listáját ostromolta, majd onnan együtt tovább a Sømoseparken nevű helyre, kb. negyed óra sétára az ő egyetemétől, a belváros felé. Pár perces várakozás után Flemming, a gondnok leültetett az előtérben, majd nem sokkal később körbevezetett minket: ez egy pár éve épült kollégium (v.ö. a Google műholdképén még nem látható, csak a földmunka), ahol három lakás is kiadó. A kialakításuk hasonló, L alakú nagy szoba, valamint fürdőszoba. A kisebbiket elvetjük a szűkössége miatt, mivel arra kell készülni, „üzemszerűen” egyetemre járunk, ennek megfelelően tanulunk, dolgozunk majd. A két nagyobbik, ötven négyzetméteres közül a déli-délnyugati fekvésű tetszik jobban, zöld tágas udvarra néz, épp besüt a nap. Ötven négyzetméter, az általunk meghúzott árhatár fölött kicsivel, 5-10%-kal. Tetszik, és égetően kell nekünk a lakás, már mindegy, bútorozatlan-e, majd kempingezünk a kis önfelfújós matracainkon, reggelizünk, ebédelünk és vacsorázunk a pokrócainkon piknikezve heteket-hónapokat. Csak legyen már biztos tető a fejünk felett. Mivel ez egy kollégiumokat üzemeltető szervezet, azon nyomban hívtuk a központot, zárás előtt pár perccel bejelentettük, hogy kérjük a napsütéses lakást. Hétfőre kérték az adatainkat, majd utána küldenek szerződést. Ilyent mintha már hallottunk volna, hogy hétfőn lesz szerződés…

Fáradtan, éhesen és kétségekkel telve hazatértünk. A másik lakás megnézése péntekre és szombatra kútba esett közben, így a kétségeket egy palacsintasütéssel és Csabikémmel űztük egy kicsit. A szombat reggel, mint ahogy szokott, későn jött, de a kétségek még mindig, vagy inkább már megint ott voltak. A Sømosen hozza is a fényt az alagút végére, meg kicsit mozdonyként is néz ki. Ugyanis a kollégium-szervezet megbízható, nem szalad el előlünk, ha ki kell adni lakást nekünk. Nem fog eszébe jutni, mint egy magántulajdonosnak, hogy egy év után eladja, vagy más bérlőnek adja a lakást. A megbízhatóságnak azonban ára van: beköltözéskor összesen 7 havi lakbért kérnek el, 3 havi kaució, 3 hónap előre fizetett lakbér, és az aktuális hónap lakbére formájában. Kifosztanak rendesen.

A fejünk szellőztetésére aztán kimentünk a tengerpartra, bő két órát sétáltunk, közben a „végtelen pénzeszsák” elképzelése mellett elméletben berendeztük a még a kezünkben sem lévő lakást. Főztünk, aztán az este még rajzba is öntöttük az elképzeléseket, más már nem is történt szombaton.