Megint csak egy mozgalmas hét áll mögöttünk. A mozgalmat én testesítettem meg személyesen, ugyanis Gyöngyi hétfőtől szombat reggelig egy dán nyelvóra erejéig tette csak ki a lábát otthonról. Vizsgázik, ami a konkrét esetben azt jelenti, hogy a feladatot hétfőn reggel letöltötte, s jövő hétfőn, holnapután pedig a megoldást nyomtatva leadja. Bájos rendszer, csak esténként szólni kell néha: most már gyere haza a vizsgázásból!
Hogy ne legyek láb alatt, hétfőn rögtön egy tízórás terepmunkával indult a hét, megint a klímakísérletről csináltunk légi fotókat állványról, ezt háromhetente ismételjük. Utána pihentetőleg fordíthattam egyet a hazai munkahelyemnek, röpke három és fél órát. A keddi nap sem volt sokkal unalmasabb. Reggel rögtön az egyik PhD hallgató, Teresa fogott be dolgozni, előbb mondjuk csak átböngésztük a felszerelést, aztán elmentem vele tankolni egy kis benzint, aztán utána a technikussal hárman beröffentettük az eddig soha nem használt Cobra fantázianevű benzinmotoros bontókalapácsot (persze az első indítás sok századik, de utolsó és egyben diadalittas rántása pont rám esett):

Igen ám, de mi furmányosan egy közdarabbal méteres földoszlop mintavételezésére való fúrót kalapáltunk bele a földbe. Persze most csak próbaképp, az egyetem kertjében, de június vége felé a Cobra lesz már a legközelebbi kollégám.
Napok óta kutattam a boltokat – most a konzerves sűrített tej volt a soros beszerezni való, mivel ezt tartalmazó „milliomos” süteményre kaptunk tippet. Ahogy a legtöbb „egzotikus” finomságot, ezt is az útba eső arab zöldségesünknél kaptam meg. Elsőre nem találtam a boltban, ezért – feltételezve, hogy az újdánok sokan eleve jobban tudnak dánul mint angolul – dánul próbáltam megtudakolni a „mælkekondensat” hollétét, de vagy az akcentusom, vagy a feltételezésem nem állta meg a helyét, mert tört angolsággal kérdezett vissza, hogy milk condensed? Hevesen bólogattam, aztán kevert angol és dán szavakkal odanavigált a megfelelő polchoz.
Szerdán már kitört a nyár végre. Ezt azért egyelőre inkább látni, mint érezni, de az intézet előtti asztaloknál végre lehet kint ebédelni a napon, szandálban és rövidnadrágban közlekedtem, s a dán ifjúság az otthonihoz hasonló módon egyre lengébb öltözetet vesz magára az erkölcsre és visszafogottságra fittyet hányva. A csütörtök, bár nevét illetőleg munkaszüneti nap volt, de a munka nem igazán szünetelt, volt elég dolgom itthon, lektoráltam, leveleket írtam, és el is ment az idő gyorsan, főleg, hogy pénteken hatkor voltam kénytelen kelni. Az intézethez rekordsebességgel értem be (az átlag tiszta menetidő 28 perc körül van, most 24) és kb. 20 másodperccel az aznapi PhD hallgatóm előtt sikerült megérkezni. Autóba ültünk, és kimentünk ide:

Nagyobb térképre váltás

Ebben a kísérleti rácsos erdőben mértük be az egyes fák koordinátáit teodolittal az egyik kis négyzetben, aztán a következőben meg bejelöltük a fákat, hogy legközelebb megint könnyebben tudjunk mérni. Egy négyzetben ugyanis kb. 140-150 azonos fajtájú fa van, mind egyedi sorszámmal, és fontos őket nem összekeverni, pedig könnyű! Jó volt a nagy meleg helyett a hűs lombok alatt kószálni a teodolit prizmájával, csak épp a nadrágomon a málnabokrok tüskéi és a szúnyogok is nagyon sokszor átszúrtak, el is gondolkodtam, hogy kellene venni egy szúnyogálló komoly túranadrágot, jól jönne most a sok terepmunkánál. De nem is olcsó mulatság, meg utána kellene járni, a tízórás munkanapok után meg kevésbé van időm ilyenekre.
Este volt a nagy felfordulás nálunk: napközben megkarcolta egy ág az arcomat, majd amikor ezt egy simítással nyugtáztam, akkor beleágyaztam valamit az arcomba. Mint kiderült, egy fél tuskó volt az. És ez még csak a kezdet, vacsora után egy kullancs békésen sétált a vádlimon, valószínűleg a saját vacsoráját kutatva. Ő volt az egyszerűbb, eltanácsoltam, de a felkaromban félig beásva tartózkodó példányt kicsit nehézkesebben sikerült eltanácsolni, mivel kullancsszedő kanalunk nincs, és a patikák már rég bezártak. Végül Gyöngyi hősiesen megoldotta a bicskám csipeszével a kérdést, szerencsére egyben, élve, csak kicsit éhesen távozott a kullancs úrfi a lefolyó irányába.
A hétvégét nem sikerült annyira megérezni, korán keltünk, mivel Gy. ment most dolgozni mindkét napon. Nekem sem volt unalmas percem, egész szombat-vasárnap főztem, mostam, takarítottam, lektoráltam, leveleztem, blogoltam, és egy kicsit a nyelvvizsgára is készültem. Végül nem egy napon zajlik le az egész, hanem jövő szerdán szóbelizem, szombaton jön az írásbeli rész.