Kellett nekem az előző bejegyzést a dolgok rendeződésével zárnom! Hétfőn már elkezdődött a huzavona: hozzak papírt arról, hogy be vagyok iratkozva az egyetemre. De hiszen még fel sem vettek! – Akkor hozzak papírt arról, hogy regisztráltam magam Dániában mint EU állampolgár, addig nem tudunk így szerződni. De hiszen a regisztrációhoz pont szerződés, vagy az imént emlegetett beiratkozási papír kellene. Ilyen pedig, egyik sincs! Itt éreztem, hogy megremeg az a bizonyos képzeletbeli léc a lábam alatt. Előrebocsátom, a mai állás szerint nem esett végül le, de még papírom nincs róla, hogy a helyén lenne. A gond ugyanis az, hogy az intézet, ha diákként alkalmaz engem, megspórolja a nyugdíjjárulék és egyéb közterhek befizetését rajtam, ezen kívül pedig még óránként kb 12%-kal kevesebb bruttó bér is jár, mint egy bachelor-diplomásnak. Ezért aztán engem alkalmazni első látásra túl drága lenne az egyetemnek, mivel a projekt már amúgy is kifutott a pénzéből és így az alapkasszából nem olyan szívesen osztják a pénzt. Azt hiszem, nagy-nagy szerencsémre a projekt kifutott az idejéből is, ezért akarnak a körülmények ellenére engem nagyon ott tartani dolgozni: mindkét főnököm úgy tűnt, hogy viszonylag erős nyomást gyakorolt az adminisztrációra. A megoldás – amit egyelőre én is csak hírből ismerek – csak péntek délutánra született meg, az egyik főnököm, és az ügyemet (leginkább hátrafelé) előremozdító titkárnő húsvéti szabadsága előtt fél órával. Eszerint három hónapra kapok szerződést, és nem lesz fix fizetésem, hanem „napszámosként”, pontosabban órabéres elszámolásban fognak alkalmazni. Magyarul ugyanúgy, mintha diák lennék, csak épp hajlandóak fizetni közterhet utánam mégis. Ez jelen pillanatban nekem jó üzletnek látszik, mert az elmúlt három hét alatt átlagban 30 óránál többet dolgoztam, ami a helyi 37 órás teljes munkaidőtől nem marad el sokkal.
A munkakedvemnek persze nem annyira tett jót az, hogy 6-7 órákat dolgoztam végig a laborban úgy, hogy lepergett előttem a film, ahol a főnököm őszinte sajnálattal mondja azt, hogy nem tudta átvinni a titkárságon az ügyemet, jelentkezzek majd, ha már tényleg diák vagyok, és szívesen alkalmaznak majd. Szerencsére a film a helyén maradt a fejemben, a valóságban pedig nem történt ilyen. Történt helyette, hogy további kollégák – vélhetőleg nem tudván a rezgő lécről, további munkával láttak el. Így aztán egy másik kutatónak darálhattam fa mintákat más keverési módszerrel, egy PhD hallgatóval pedig holnap reggel terepre lesz szerencsém kiszállni Jægerspris mellé, ahol a Climaite˙ nevű kísérlet folyik. Kicsit már utána olvastam, a kísérlet arról szól, hogy megpróbálják a globális felmelegedést (+1-2°C) és a levegőben található megemelkedett szén-dioxid szintet folyamatosan fenntartani kisebb foltokban, és nézik, mi történik talajjal, flórával és faunával. Ezzel megpróbálják előre jelezni, mi történik majd nagyobb méretben 2075-re. Bővebb a link alatt.
A napok a képletes és tényleges sötét felhők árnyékában amúgy gyorsan peregtek. Gyöngyi küzdött előbb a torokfájással, aztán a náthával, aztán most újfent a torokfájással. Én ugyan megpróbáltam egyetlen bacit sem elfogadni tőle, de úgy tűnik, rajtam is kifogtak: pénteken reggelre a levegővétel is fájt, így aztán sürgősen elkezdtem az ACC helyi megfelelőjét szedni, és pihenőprogramra állítani magam hétvégére. Ez nagyjából ment is, tegnap egy óra levegőzést engedélyeztünk magunknak, végre körbesétáltuk a Sømosen-t, a kis tavat, egyébként szigorú szobafogságban voltunk, ma pedig én teljes szobafogságban voltam, Gy. sajnos dolgozott. Nem is nagyon voltam olyan állapotban, hogy ki akartam volna menni. Persze lázam nincs, de korábbról már úgyis tudom, hogy 38 fokos lázzal sokkal virgoncabb tudok lenni, mint a 36,8-37,3 hőfoktartományban ahol, egész álló nap tartózkodom ma és tegnap is.
A heti gasztronómiai szakaszhoz tartozik Vecsés emlegetése: egy-két hete valahogy szóba került a savanyú káposztás ételek hiánya, különösen a Székely-káposzta és a töltött. Sajnos sem Nagycsarnok, sem Vecsés nincs a szomszédban, hogy egy kiló savanyú káposztára tegyünk szert. Van viszont egy nagyon autentikus újdán üzlet, az Al-Zahra tőlünk nem túl messze fekszik, útba esik munkába jövet-menet. Itt leltem a napokban horvát, egész fejben savanyított káposztára. Nem is bírtam ellenállni, itteni viszonyok között teljesen korrekt áron adták: 20 korona (~750 Ft) egy kiló. És finom lett! Kisebb siker egyelőre a házi túrógyártás beindítása: vettünk natúr-bio-öko-ezoterikus-wellness-matyómintás tejet, a tetejére kiült a tejszín, majd lett belőle tejföl, ezt le is szedtük, de a tej boldogan szundikál napok óta, nem aludt meg rendesen még. Egy kört már fűtöttünk rajta, de nem ugrott túróvá tegnap, remélem, nem keseredik meg, és lesz még belőle túró.
A heti jó élmények közé sorolhatjuk, hogy valamelyik reggel, amikor a félálomban a közös konyhába fordultam, Flemming, a házmesterünk nekem szegezte a kérdést: kell egy robotgép neked? Kell hát! Már hetek óta sütném a piskótát, verném a tejszínt habbá, de nincs mivel. Öt percre rá beállított egy kissé használt, azóta megtisztított, és tökéletes állapotban lévő Philips robotgéppel. Készült is egy csokimázas-erdei gyümölcsös tejszínhabos tesztpiskóta, amiből be is ígértünk Flemmingnek egy kóstolót, de lehet, ez jövő hétvégére marad, mivel most mindketten leginkább nyugalomra és pihenésre vágyunk, márpedig a házmesterünk megérdemel ezek után egy-két jó szót is a kóstoló mellé!
Végezetül pedig jöjjön egy halovány utalás arra, hogy jobb lenne nem kilométereket írni hetente, hanem gyakrabban kevesebbet, de ez a napi 6-7-8 óra álló- és trappolómunka után elég valószínűtlenül hangzik, amikor egyes estéken még egy-egy telefon is nehezen fér bele az időbe. Mondjuk, a telefonálás az csütörtök óta amúgy sem működik: az eddigi stabil 256 kbit/sec (magyarul 32 kilobájt/sec) internetkapcsolatunk éppen csak névlegesen hozza ezt a sebességet, semmilyen skype vagy hasonló telefonozás nem akar menni rajta, recseg, megszakad, nem jön össze a hívás, elcsúszik a hang. Ha nem áll helyre, reklamálni kell lassan.
A legeslegvégére pedig néhány kép jöjjön a múlt szombati Rotfront koncertről, a bátrabbaknak pedig egy videó egy korábbi koncertjükről, otthonról, az A38-ról.