Tartalmas hét van a hátunk mögött. Egyszerre mondhatom, hogy nem történt igazán semmi különös, meg azt is, hogy régen éreztük ennyire jól magunkat.
Hétfőn mindketten dolgoztunk, én közel kilenc órát voltam bent. Utána felkerestem az egyik nagy boltot, hogy műanyag keverőtál-készletet vegyek. Erre hetek óta fáj a fogunk, mivel az egyetlen műanyag tálunk nagy, és sokszor nem célszerű összekenni „három kanálnyi” kevernivalóval. Kalandos úton-módon sikerült még feladni Apu születésnapi lapját is, amiért meg kellett küzdeni: az egyik helyen nem tudták, mennyi bélyeget kell ragasztanom, a másik helyen pedig a trafikban kiszolgáló lány nem értette, hogy kék elsőbbségi matricát szeretnék a borítékomra. De ezeket mind legyőztem, és még egy postai tájékoztatót is kaptam, amire aztán alaposan rácsodálkoztam. Például április elseje óta létezik sms-bélyeg, ami egy, a bélyeg helyére írandó, posta által kiadott kód; az ára pedig a normál bélyeggel egyezik, pluszköltség a normáldíjas sms ára csak. Az interneten rendelt bélyegeket a postás házhoz hozza a következő munkanapon. A nem megfelelően (túl alacsony összeggel) felbélyegzett küldeményeket a posta elviszi a címzetthez, amennyiben a feladó fel van tüntetve, mert így ő kapja a számlát a különbözetről. Persze „büntetés” jár érte, de a harmincpár koronás (~1200 Ft) díj szerintem megéri, gondoljunk csak a határidő előtt beküldendő levelekre.
A héten a munkanapok gyorsan szaladtak, vagy Gyöngyi, vagy miattam korán kelés, munka, fáradt hazatérés, főzés-evés. Az egyetlen izgalmas a csütörtöki munkahelyi reggeli volt, ami azt takarta, hogy az intézetből a főnököm, és a vele egy osztályon dolgozók kollektíven kiültek fél tízkor az uzsonnazónába, az asztalra lekvár, friss kenyér, sajt, ún. pålægschokolade, vagyis felvágott-csoki került, és kellemes csevegésbe kezdett mindenki. Én is így tettem, hamar elrepült a fél óra, aztán népség oszlott, és ment mindenki a dolgára. Kedélyes esemény volt, hazai szemmel nézve, más bolygóról valónak tűnik a szokás.
A tavasz meg csak nem akart jönni ide. Szürke, szemerkélő esős reggelek fogadtak minket, 8-10 fokos hőmérséklettel. Aztán a hét vége felé feltámadt a szél, hogy csütörtökön és pénteken már a bicikli alig-alig állt a lábán, egyik nap el is feküdt parkolás közben. Csütörtökön este az izgalmak fokozására, egyszerre mostunk, házimoziban voltunk és kenyeret is sütöttünk, de szerencsére mindhármat sikerült teljesíteni. A film megmutatta, hogy nagyon is érdemes lesz majd egyszer a Maldív-szigetek, vagy valami hasonló helyet meglátogatni, mert szép, egyébként nem volt túl mélyen szántó történet.
Visszaigazolták a napokban nyelvvizsga-jelentkezésem, mehetek majd június elején én is IELTS vizsgát tenni, pár héten belül meg el kell kezdenem aktívan készülni rá. Elvileg mindent tudok hozzá, hogy jó pontszámot kapjak (legalább 6,5 a 9-ből), de azért minden okom megvan rá, hogy, mint minden vizsga előtt, majd izguljak kicsit.
Pénteken délután viszonylag korán kitört a hétvége, csak a szél miatt alig bírtam hazatérni. A hátam közepéig befújta a homokot a ruhám alá, és nem sütött nagyon a nap, de kénytelen voltam napszemüveget venni. Délután végre kaptam egy frissítő hátmasszázst, ami után hetek óta áhítoztam, aztán főztünk, ettünk, jó sokat telefonoztunk barátainkkal és üzletfeleinkkel. Még így is sikerült úgy lefeküdni, hogy csodával határos módon végre aludtunk 9 órát, és napsütésre ébredtünk. Így frissen mentünk az uszodába, dél előtt már a vízben voltunk. Kellemeset úsztunk, aztán egy kis buborékolás a meleg vízben, meg két kör szauna, és az utolsók között jöttünk ki, mivel kettőkor sajnos bezár a hétvégén az egész. Utána felfedeztük a környék drága, ellenben nem túl szép és feltöltetlen boltját, oda sem megyünk nagyon többet. Hazaérve az előző esti vacsora maradéka fél fogunkra volt csak elég, így gyorsan nekiláttam calzone-szerű töltött kelttésztás finomságok gyártásához. Szorított az idő, mert este hétkor indultunk el először Csabikénk hadiszállására, majd onnan együtt tovább a koncertre. Nagyon-nagyon jó volt a Rotfront, az első sorból hallgattuk és ugráltuk végig az egészet – mondhatom, hogy hasonlóan jó volt, mint tavaly nyáron a koncert a szigeten, amikor is először láttam őket. Most kicsit közelebb jutottunk, aztán még a koncert után kicsit beszélgettünk is, meg gratuláltunk is Simonnak, a gitárosnak. Ő az egyik magyar alapító. A koncert után persze leltünk további magyarokat is, akikkel még a Nørreport közelében beültünk még egy helyre, aztán amikor éreztük a fáradtság érkezését, távoztunk angolosan. Az éjszakai busszal sokadszorra nem volt jó szerencsénk: hamar jött, ülőhely is volt, csak épp levegő nem. Így aztán Gyöngyi pár megálló után egyre rosszabbul lett, és le is szálltunk a bajok megelőzése végett. A következő busz csak egy darabig vitt tovább, majd a második átszállás után végre jutalmul hazatértünk.
Vasárnap hamar felébredtem, de nem dobott ki az ágy, így aztán az egyikről a másikra, majd visszafordulva vártam, hogy megérkezzen a reggel, de csak egész későn jött. Akkor viszont olyan napsütéssel, hogy rögtön ingert éreztünk a nemrég (az utcáról) vett kempingszékeinket kitegyük, és sütkérezzünk kicsit. Késő délutánig nem is csináltunk nagyon érdemleges dolgot; olvastunk és írtunk, ki-ki saját dolgát. Utána konyhai kísérletben próbáltam ki az itteni quark, azaz túró működését. Olyan, mintha gyárilag bekeverték volna tejföllel. Azért egészen használható lett a végeredmény, majd idővel lesznek róla képek is. Az előző napi koncertből még maradt fáradtság bőven, így aztán megpróbáltunk hamar alváshoz jutni.
A rendszeres munkába járás, a koncert, végre egy szabad hétvége… Egyre nyugodtabbak vagyunk. Végre kicsit egyenesbe jönnek a dolgok?
