Ma aztán mindenki sztrájkolt. De vegyük sorra a dolgokat. Tegnap nagyjából egész nap itthon voltunk, és most már egyre szokásosabbnak tekinthető módon bújtam a hirdetéseket, egyre lendületesebb dán szövegeket írok a kísérőlevelekbe. Persze a lendületet eddig csak én érzem, a munkaadók még nem annyira, sajnos. Ez rányomta a bélyegét a nap hangulatára amúgy is, aztán délutánra még sikerült egy lakásnézést is beütemezni, amit egy mondatban úgy jellemezhetnénk: ebbe jól belefutottunk! Utólag már könnyű okosnak lenni, biztos volt valami turpisság az ügyben, vagy nem annyiért, vagy nem úgy hirdették a helyszínt, ahogy volt, mert bútor egy szál sem, és az ára a csillagos égben, de ott, hogy ilyet biztos nem próbálunk meg felhívni sem. Hazafelé meg az eső is elkapott minket, bár nem áztunk nagyon meg, jól esett hazatérni.

Ma reggel először az alvás lépett sztrájkba, hajnalban már a furcsa álmok jöttek, aztán meg az ébredés a vekker előtt. Utána a felkelés sztrájkolt nálam, sehogy sem akart megindulni. Mikor végre sikerült, és megreggeliztünk együtt, Gyöngyi el is ment. Aztán rövid úton visszajött: a megállóban lefordították neki a sárgacetlis kiírást: ma sztrájk miatt nem járnak a buszok egyáltalán!

S biztos a buszokkal magyarázható, hogy a hirdetések nem jutottak el rendesen az internetre: sem épkézláb lakás-, sem munkahirdetés nem adódott a szokásos mennyiségben és minőségben. Mára le is tettem a lantot, épp eleget néztem a képernyőt, ideje valami háromdimenziós tevékenység után nézni!