Bizony nem egy és nem két napig tartott. Sajnos emiatt a blogolás meg a számtalan érkezett e-mail megválaszolása háttérbe szorult, hiszen a fontossági sorrend felborult, és az alapvető igények után a rendrakás-takarítás-munkakeresés-lakásszépítés triumvirátusa (három a magyar igazság, meg egy a ráadás!) került a lista élére. Az előző bejegyzés fonalát ott tettem le, hogy péntek reggel hajnalban felkeltünk, visszavittem előbb Gyöngyit régi hajlékunkba, aztán az autót a kölcsönzőbe, majd az arcomba vágó hópihékkel dacolva én is visszatértem, és csekély lelkesedéssel nekivágtunk, hogy az egy hónap + tíz napi használatot és leginkább annak porban, homokban, hajszálban, vízkőben és zsírban testet öltő nyomait eltüntessük. Ezzel délután egyre végeztünk, egy utolsó ebéd után alaposan megrakva az utolsó ott mosás tartalmával és az ottfelejtett dolgokkal nekivágtunk az új otthonunk felé vezető útnak. Kicsit rögös volt, de megérkeztünk, ekkor a gondnok dolgozott a konyha rendbetételén. Egészen hatig velünk volt, beszélgettünk mindenfélét, miközben dolgozott, hasznos tippeket adott: az IKEA a költözéskor (lomtalanításkor) elgurult csavarokat ingyen és bérmentve, önkiszolgáló módon pótolja: az áruházban, dobozokban kitett darabokból annyit veszel, amennyi kell.
Jót nevettünk, amikor hatkor magunkra hagyott: kell nektek egy kis magánélet! („You also need some privacy!”) Hát a padlótól plafonig érő széles ablakokon, sem függöny, sem redőny nem akadályozta a privacy szabad be-és kiáramlását.
Szombat reggel megállapítottuk, hogy a reggeli nap először 15 centis oldalú derékszőgű háromszöget rajzol a tűzhely fölé a falra, majd sebesen, egyre gyorsabban bekúszik a lakásba, és mire a reggelihez érünk, már erősen a szemünkbe süt. Délelőtt összeállt a kép, hogy miből mennyi csavar és kötőelem kellene, ezért a nagy svéd bútoráruházat vettük célba, fél sikerrel: kétfajta csavart igen, háromfajta egyéb elemet nem sikerült kapnunk, nincs is olyan a kínálatukban sajnos. Ettől függetlenül múzeumlátogatásnak is jó volt, három órát elnézegettük, hogy kellene egy kis ez, meg egy kis az is, hogy szebb, praktikusabb, kényelmesebb legyen az új otthonunk. Lista is készült belőle, elég súlyos. Meg persze erre a napra is jutott egy lámpaszerelés, mikor máskor, mint sötétedéskor. De így lett legalább lámpa az étkezőasztalunk fölött; még ha nem is túl biztonságosan rögzítve. A vadonatúj kanapénkon úgy aludtunk megint, mint a tej alszik a túrókészítés előtt.