Ha korábban fejest ugrottunk a lakás- és munkakeresésbe, akkor aztán tegnap már a trambulinról ugrottam bele, írtam, hívtam írtam-hívtam. Lakás-ügyben vissza is írt az egyik tulajdonos, végül este 6-ra el is mentünk megnézni a helyszínt. WG jellegű lakás, 175 négyzetméterre jutott egy fürdőszoba és egy nagy konyha, és valószínűleg kettőnk mellé még további minimum 3 lakótárs is járna. Bútorzat csekély, és a felkínált három szobából sehogy sem tudtunk jó kombinációt összeállítani, ráadásul még eléggé megviseltnek nézett is ki az egész lakás. Megköszöntük és eljöttünk, megvolt a napi 15 km biciklizésünk is. Este jött a nagy fejfájás, nappal annyi előzménye volt, hogy kaptam egy e-mailt. Még novemberben pályáztunk egy ösztöndíjra, amelynek most a második fordulójába jutottam be, interjúra. Jövő hét kedden. Még alig két hete lesz, hogy jöttünk, és már menjek is haza erre? És ha véletlenül még tovább jutok? Nagy vívódás…

Ma jött el az első mosás, rögtön nagymosás ideje: itt a házban kétórás feszített turnusokban megy ez, két mosógéppel 4 adagot lehet mosni, de a szárítógéppel esély nincs mindent megszárítani, így most a lakás újfajta dekorációját a mindenhol lógó vállfák és ruhadarabok adják. Ez volt a napközbeni program, mivel sem értelmes, sem felmosós állás nem adódott ma. Délután megint lakásnézés, ezúttal nagyon szép, nagyon új hely volt, csak épp ha kinyitottuk (volna) a kanapét, ami ágyként is szolgál, akkor épp nem lóg a lábunk a mosogatóba. De miért nem? Mert sem kanyarlábunk nincs (L alakú szoba), és a mosogató meg akkora volt, hogy egy becsületes tányér biztosan nem fér bele. Lemondtunk róla, pedig szép volt.

Tegnap a biciklizés kapcsán felvetődött, hogy a lábam különösen a lábfejem törékenyre, fájdalmasra és reumásra fagyása ellen akár egy kamásli segíthetne. Ma megpróbáltam, mert épp’ kéznél volt a karácsonyra kapott darab, amit szégyenszemre eddig nem vettem fel élesben. Jelentem, működik, a lábam hűvös lett a mai 20 km alatt, de közel nem volt olyan fagyos. A körülmények pedig indokolták volna: vasárnap kint 6 fok, napsütés, a láb fagy. Kedd, kamásli, 0 fok, szürke, esős, s a láb meleg. Ennyit számít, hogy nem süvít a bokánál a szél.

Végszóra: belebotlottam egy blogba, röviden idéznék: „Következő munkahelyemet már rutinos hazugságokkal sikerült megszereznem, életrajzomból csákánnyal cenzúrázva ki mindent, amely csak ellent merne mondani a buta pincér olyannyira keresett imázsának. És a siker így nem maradhatott el!” (A szerző történész, írországi munkavállalásáról ír.) Ennek jegyében ma csináltam egy egyszerűsített önéletrajzot. Diploma? Nem kell.