Eredetileg hétfőn is mentem volna munkába, de mivel senki nem volt, aki kalauzoljon az első napon, amikor a saját dolgomat csinálom, ezért vasárnap este még Inge lemondta a hétfőt. Így aztán volt időm vadászni az interneten biciklialkatrész-árakra, és közeli boltokra. Végül elmentem, és megvettem egy láncot és egy racsnit, meg a szükséges szerszámokat. Otthon neki is láttam, a lánccsere összejött, a racsni viszont nem. Sajnos nem volt elég jófajta kulcsom hozzá, majd el kell vinnem egy szerelőhöz, hogy lefeszítse nekem. Otthon is egy jó darab, közel méteres vízcsővel szoktam volt ezt meglazítani, az pedig most pont nem esett kézre. Késő délutánig így is elszerelgettem, félig a lakásban, félig a meleg napsütésben a kerti ajtónk előtt.
Kedden már mentem kilencre munkába, és a kezdeti zavarban eltartott egy darabig, mire eluralkodtam a sok talajminta között, de aztán ura lettem a helyzetnek. A feladatom egyébként a következő lesz: az országban kijelöltek több száz mintavételi helyszínt. A helyszínekhez legalább egy, legfeljebb négy al-helyszín tartozhat; egy al-helyszínen pedig tíz mintát vesznek (ha csak nem akadályozza meg ezt pl. egy aszfaltfelület. Szerves felszíni mintákról van szó, tehát a talaj legtetején lévő réteget teszik zsákba, és szállítják a tanszék raktárába. A raktárból kisebb szállítmányokban érkeznek a tanszékre a minták al-helyszínek szerinti csoportosításban (persze el-elkeveredik pár csomag). Itt kezdődik az én dolgom. A beérkezett minták közül al-helyszínenként ki kell választani a legnehezebbet (tízből egyet), ennek a súlyát feljegyezni, majd az összessel együtt szárítógépbe tenni. Egy-két naponta érdemes a súlyokat ellenőrizni, ugyanis amikor kiszáradt a minta (nem veszít már több vizet, tehát nem változik a súlya sem), akkor lehet előkészíteni. Az előkészítéshez először az egyes mintákat durva darálón kell ledarálni, aztán a darálót tisztítani (4-5 perc egy tisztítás). A darált minták egyenként 10 százalékát egy tálban össze kell keverni, és finom porrá zúzni egy másik gépen, míg a maradék darálékok mennek vissza az eredeti zsákjukba. A finom port csomagolással és megfelelő jelöléssel kell ellátni, és az egész folyamat sok-sok méréssel, dokumentálással jár, és leginkább pedig porszívózással, mivel ez a legfőbb tisztítási módszer; a minták pedig a szándékos keverésen kívül nem keveredhetnek. Persze így is vannak tisztíthatatlan pontok a darálóban, meg van rengeteg szálló por, lévén, hogy száraz mintákkal dolgozom; de ez ellen elég hatékonynak tűnő elszívó berendezéssel küzdünk.
Érdemes az épületről is szót ejteni kicsit: fél éve vették birtokba ezt az új építésű, átriumos házat. Nekem nagyon elnyerte a tetszésemet: ugyan itt is vannak látszóbeton falak helyenként, de kellő mértékben ellensúlyozták világos színű fa padlóburkolatokkal a nyilvános terekben. Persze építészetről beszélni nem különösebben tudok, így majd valamikor viszek fényképezőt, és megpróbálok elkapni néhány jó motívumot.
A szerda és a csütörtök is szorgalmas munkával telt, 7-8 órákat dolgoztam, és mivel egész nap állok, illetőleg fel-alá járkálnom kell a laborban és a szárítógéphez, így a nap végére nagyon elfáradtam mindig. Ez az épület egyetlen logikai bukfence: ha ez a labor használja a legtöbbet a szárítót, akkor vajon miért a legtávolabbi csücsökbe helyezték egymástól a kettőt?
Megérzésem volt csütörtökön, hogy nem lenne jó pénteken dolgozni menni, mert akkor oda a hétvége. Ki is vettem a pénteket, nagyon kellemesen eltöltöttük. Egy hosszú alvás után itthon tettünk-vettünk: felfúrtuk az előszoba és a nappali lámpáit a mennyezetre, végre nem csak a falból lógnak a dróton. Kora délután csörgött Gyöngyi telefonja, hogy szombaton és vasárnap is menjen dolgozni tízre. Utána pedig, végre uszodában voltunk, leesett az állunk. A „mi falunk” uszodája ugyanis diákoknak 15 koronáért, felnőtteknek 30 koronáért elérhető. Otthon a Csaba utcai uszodáért kell ugyanennyit fizetni! És itt 50 m-es fedett, de félig üvegtetős medence, buborékolós áztatómedence, és gyerekmedence is van, ezen kívül az öltözőkből még méretes szauna nyílik külön a hölgyeknek és uraknak. A medencéből persze a Horsensből nekem ismerős játékszerek (szivacskrokodil és házikó) valamint az ugródeszkák (1-3-5 méter magasan) sem hiányozhatnak. A létesítmény maga nem vadonatúj, én a 90-es évek elejére tippelem az építését, de a tisztaság az látszólag makulátlan. Jót pancsoltunk, két kört szaunáztunk, nagyon jól felfrissített. Utána még vásároltunk egy gyorsat, aztán remekeltünk egy estebédet, brokkolilevest és bundás almát. Utána már leginkább csak eldőlni volt erőnk, még egy filmet néztünk, a Candy-t, nekem nem tetszett. Ha úgy vesszük, pénteken eltöltöttük a hétvégét.
Szombaton Gyöngyivel szolidaritást vállalva én is nagytakarítást tartottam itthon: kimostam, felporszívóztam, felmostam, elmosogattam, és még ebédet is sütöttem. A ez pont elég is volt szombatra, a napsütés bentről barátságos volt, de kint a szárítót nagyon löködte a szél; így én csak bentről csodáltam az érkező tavaszt. Ma meg egy bevásárlásra meg egy főzésre futotta a lelkesedésemből, végül pedig az édesség-gyártásba is belefogtam délután. Ugyan nem találtam a boltban darált kekszet, de reszelővel is tudok én háztartási kekszet porítani, és aztán kellő alkatrészek hozzáadásával egyszerű kókuszgolyókat gyurmáztam. Végül megjött Gyöngyi fáradtan, kimerülten, én meg ezeket a sorokat írom, hogy végre a blog is friss legyen!
