Szó szerint munkás napok is vannak bizony mögöttem. Az egyetemi dolgoknak is haladni kell, utat tervezni, prezentációkat hegeszteni, jegyzeteket és külső anyagokat is kell bőven, unatkozni épp nem tudok. De nem is erről akartam most mesélni, hanem a közelmúltban jelentkeztem két állásra is, és mindkettőnél volt szerencsém elbeszélgetni is személyesen. Az első az egy nagyon hamvas kezdeményezés volt, a részükről mindenképpen. Két, nagyjából velem egyidős ifjú hölgy interjúztatott, egy ázsiai és egy szerb, utóbbi PhD hallgató volt, ezek mellett pedig nagyra nőtt önbecsüléssel bírt, hogy az ő projektjük milyen jó. Diákot kerestek, nagyon próbáltak komolynak látszani, de utólag nézve nem tudok mást mondani, mint hogy léhűtők voltak, persze az idő még megcáfolhat engem. Egy európai klímaváltozást kutató-innovációs központ támogatását nyerték el három hónapra, amiből egy már elment. A maradék kettő alatt kellett volna egy fantasztikus üzleti tervvel előállni egy villanyautó-kölcsönzős berlini vállalkozáshoz nagyjából úgy, hogy a berlini tömegközlekedés, ugyan nem adja az autó kényelmét, de relatíve gyors, hatékony, és helyi viszonyok között értelmes áron is van talán. Valahogy furcsa volt, hogy az ő óóóriási ötletük ellenére engem arról kérdeztek, hogy nekem milyen ötletem van a villanyautózás népszerűsítésére. Mi vagyok én, marketingszakember?! De azért ugye értek a logisztikához is, meg a programozáshoz is kellene! Többszöri próbálkozásra nem derült ki, hogy kiforrott elképzelésük lenne az én feladatomról, annak méretéről; annyit tudtak csak mondani „hát, mi sem dolgozunk ezen heti 15-20 óránál többet, tőled sem várjuk”. Persze fizetni heti max. 10 órát akartak… Mindenesetre én rábólintottam, kell a munka, ők pedig mondták, hogy később keresnek, amit hamar be is váltottak, mondták, hogy nem én vagyok a befutó. Kicsit szomorkodtam csak, de vigyázó tekintetem az egy héttel későbbi, hétfői interjúra vetettem. Az egyetemen, az úttervező tanszéken kerestek diákmunkást, ahol a legtöbb tárgyam (3 á 6 kredit) van. Az interjú itt némileg gördülékenyebbnek tűnt, jól megfogalmazott feladattal, munkaidővel és fizetéssel, ami nekem is az ínyemre volt. Kérdeztek a Bachelor-diplomaírásról, az otthoni munkámról, jegyzeteltek, aztán majd értesítenek. Ezt hamar meg is tették, még aznap este várt a villanyposta, hogy engem választottak, napokon belül indul az adminisztráció. Van munkám, január elsejétől, félmunkaidőben, szakmában! Ahogy már az ókori görög tűzoltók is mondták: jó a tűz közelében lenni, főleg, míg nincs tűzriadó!