Réges-régen írtam ide egy sort is. Ilyenkor el-elgondolkodom, hogy van-e értelme blogolni, hiszen sem az írói vénám nem olyan vérbő, sem pedig az időm nem olyan sok, hogy a törzsolvasókon kívül, kik ha évente kétszer posztolok, akkor is elolvassák, másnak a figyelmét felkeltsem. Ennek az egyik oldala pozitív, hiszen sokkal több a virtuális világon kívül eltöltött idő és a valódi 3D-ben szerzett élmény, mint a számítógép előtt. Másrészről tényleg kérdéses az értelme… Sebaj, ha már ide jutottam, hogy írok megint, szemezgetek az elmúlt bő egy hónapból, hiszen történés volt bőven. Voltak még látogatóink, mi is voltunk otthon, majd pedig visszajöttünk, és a koppenhágai kalandnak meghirdettük a végnapjait is.
Gyöngyinek volt például születésnapja. A jeles napon sajnos dolgoznia kellett, de ez nekem egérutat jelentett: volt időm fondorlatos dolgok művelésére, hogy kellemes meglepetéseket szerezzek. Például az üdvözlőkártyát a stégre rajzszögeltem, hogy később egy rövid hideg-meleget játszhassunk, amíg rátalál. Aztán a nagybevásárlás után jött a tortagyártás. Ez kicsit jobban sikerült, mint terveztem, pontosabban nagyobban. Történt ugyanis, hogy a feketeerdő-tortához egy okos német oldalon kerestem autentikus receptet, és az okos német oldal minden étel mennyiségeit 4 személyhez igazította. Fene sem akar négyszemélyes tortát, egy torta legalább 8 szelet, így dupláztam mindent, és a feketeerdő így másfélszeres életnagyságú lett, de egyúttal finom is! Az este további folytatása a belvárosban volt, mivel még egyikünk sem volt 3D-s moziban, így megleptem magunkat egy jeggyel, egy U2 koncertfilmet láttunk, és élveztük is nagyon.
Épp csak még két egész nap telt el, aztán a harmadik napon a harmadik és egyben utolsó látogatóhullám első fecskéje érkezett meg Évi személyében. Másnap bekalauzoltam belvárosba (mire is jó a tartalék bicikli!), majd munka után Gyöngyivel és Évivel együtt a „hőség” miatt a Kastrup Søbad műintézményt vettük célba, ahol még Gy. egy munkatársával és férjével élveztük a késő délutáni napsütést. Másnapra a Carlsberg gyár látogatóközpontja jutott, ami kisebb csalódás volt: a sörgyártás már nem ott zajlik, csak egy nagyon kicsi sörfőző üzemet működtetnek, és az is éppen állt. Cserébe a gyár és a Carlsberg márka történetét behatóan megismerhettük; ami pedig a legjobban tetszett: a gyártelep belépő nélkül bejárható, és ha lesz szerencsénk hozzá, szeretnék visszatérni és barangolni kicsit a számomra gyönyörű száz-néhány éves ipari műemlék épületek között. Délutánra megérkezett a városba Anti és húga is, így már öten vágtunk neki a hullámoknak: motorcsónakot béreltünk, és szűk két óra alatt körbehajóztuk a belváros bejárható részeit. Nagy élmény volt ez is!
Szombaton a nemzeti múzeumban töltöttük Gyöngyi munkaidejét, aztán pedig Christiania volt a napi célpont. Végül a hétfői programról én a munka miatt lemaradtam, de a galériában lesznek még képek a dán design centerből és a lányok további programjáról. Este nagy csomagoláshoz láttunk, hogy a nagy otthoni nyaralás kezdetét vegye kedden: még dolgoztunk egyet, aztán a munkából egyenesen a repülőtérre vezetett utunk. Ajándékba kaptunk még a felszálláshoz egy kis légi panorámát az Öresund és a dél-svéd partok felett, amint a naplementében tértek haza a vitorlások, és hamarosan Bécsben földet is értünk. Innen már Gy. családja szállított minket haza, hogy kezdetét vegye a „nyaralás”.